2012. december 14., péntek

Lehet enyém az utolsó szó?

Olvasgatom az utolsó, utolsó utáni és most már tényleg utolsó bejegyzéseket és kedvesek nagyon a szívemnek.
Pár teljesen szubjektív gondolatot én is megosztanék még.
A blog írásnál mindannyian kitértünk arra a kérdésre, hogy kell-e számszerűsíteni a bejegyzéseket. Nekem sajnos sokszor nem sikerült tartani a heti egy felállást, ha pedig írtam, akkor is volt, hogy csak megjegyzést (ez bizonyítja, hogy érdemes felidézni az első órán elhangzottakat, mielőtt nagy lelkesen csak úgy írogatok), de amit szeretnék megemlíteni, hogy már az első alkalommal tetszett a designe, amit Panni készített és a félév során, mindig adott egy kis nyugalmat, ha elkezdtem írni a kis bejegyzésemet. A blog olyanná vált számomra, mint egy osztályterem, amiről kellemes emlékeim vannak és ahol évfolyamtársaim okos gondolatai várnak, szóval nekem kicsit hiányozni fog a mi kis közös blogunk :)
A különböző részfeladatok teljesítéseinél különböző nehézségek merültek fel, de tényleg fantasztikus volt, hogy mindig akadt valaki a csoportban, aki meg tudta ezeket oldani, vagy tudta, hogy kihez kell fordulni.
A webinárium nem lett a szak kedvenc feladata, de számomra azért kellemes emlék, amikor a családnak ebédnél elmondhatom, hogy mindjárt összeülhetek kis csoportom tagjaival és találkozunk a virtuális térben és ott is alkothatunk valami szakmai dolgot.
Ennél a feladatnál különösen éreztem, hogy kis csoportunkon áldás csücsül, hiszen talán nekünk sikerült a leggyorsabban megoldani ezt a feladatot. Szeretnék hát köszönetet mondani csoportom tagjainak, Panninak, Lucának és Eszternek, hogy együtt küzdöttük végig a félévet és rengeteg pozitív élményt szereztek nekem a csoportmunkával!

Moodle...

A rendszer, amiben igazán tanárnak érezhetem már magam.
Először megnéztem mi is a feladat, hogy miket is kell feltölteni, majd elképzeltem, hogy mely témát tudnám jól feldolgozni. A szakiskolában a 9-es évfolyammal épp az idegrendszer témakörét dolgoztuk fel, így gondoltam ennek egy résztémáját az érzékszerveket választom.
Segítette tehát a munkámat, hogy már voltak különböző online anyagaim is a témához.
Persze elsőre rengeteg nehézséget okozott, még az órai jegyzeteim elolvasása után is, hogy hogy is tudok akár egy egyszerű Word dokumentumot feltölteni, milyen nem túl egyértelmű szó alatt találom meg ezt a funkciót, aztán előbb utóbb belejön az ember.
A tananyag készítés számomra legélvezetesebb része a teszt készítés volt, amire külön kidolgozott rendszert biztosít a Moodle.
Magamat az informatikailag nem túl képzett, de azért elboldoguló pedagógusok közé sorolnám, így ebben a rendszerben számomra néha túl sok volt a felkínált lehetőség, de igyekeztem szűrni azokat, amikre jelen pillanatban igazán szükségem van.
A tananyag készítésére azért mondom, hogy igazán tanárnak éreztem magam, mert eszembe jutott a kicsit titokzatos pedagógus kép, hogy gyerek szemmel mennyire izgalmasnak tűnik a naplóba vagy az ellenőrzőbe írni. És itt a tananyag készítésnél úgy éreztem, hogy én lehetek a "titkos oldalon"!

2012. december 11., kedd

Egyszer minden véget ér, utolsó utáni bejegyzés...

A blog ugyan a mi kis projektünket volt hivatott dokumentálni, de nem állom meg, hogy ne írjak végezetül pár sort a kurzus egy másik részfeladatáról is. Pláne, hogy már Eszter is említette az online tananyagkészítést. Jómagam a hétvégén csináltam meg, és bár eleinte nem voltam nagyon lelkes, és eléggé meg is szenvedtem a dologgal, végső soron nagyon büszke vagyok arra, amit létre hoztam. A tananyagot középiskolásoknak készítettem, ezen belül is leginkább magyarfakton lehet véleményem szerint alkalmazni. Elég egyszerű a témaválasztás indoklása, sokat foglalkoztatott mostanában egy Weöres Sándor vers, és ehhez próbáltam anyagokat keresni/ készíteni, illetve felvezetni a vers tárgyalását. Nem könnyű vers (sőt!), ezért nem is sikerült "tanakos területen" használhatóra a tananyag, viszont talán ha egyszer gimnáziumba keveredek magyart tanítani, hasznát fogom venni. A versről egyébként készítettem gondolattérképet, és ez a saját gondolkodási folyamatomban is fontos lépés volt. Maga az e-learning használat tanárként, (eltekintve a konkrétan létrehozott tananyagtól) azért jó eséllyel gyógypedagógusi pályám során is jó szolgálatot tehet még. :) Olyannyira elégedett voltam (vagyok:)) magammal, hogy azóta legalább ötször végignéztem mindent, amit feltettem az e-learning oldalra. :) Megérte annyit dolgozni vele. Visszatérve a projekthez, még egyszer köszönöm lányok a közös munkát! :)

2012. december 10., hétfő

Búcsúzóul...

Elérkeztünk a projekt és a kurzus végéhez is, ma megvolt az utolsó óra. Úgy gondoltam, hogy zárásképpen - és utolsó blogbejegyzésnek - én is írok egy összegzést, személyes véleményt a féléves munkánkról.
Az első alkalommal, amikor megkaptuk a témánkat, én elég megfoghatatlannak tartottam, és fogalmam se volt, hogy mit fogunk (tudni) ebből kihozni... Aztán már nem is emlékszem, honnan jött az ötlet, hogy rendezzünk be egy IKT akadálymentesített osztálytermet, de ez az ötlet mindenkinek tetszett. Ahogy Eszter és Luca is írták már, eleinte annyira nem lelkesedtünk a millió feladatért, ami várt ránk - és persze a félév közben se mindig... - de végül is elmondhatom, hogy számos részét élveztük a projektnek. Én különösen örültem, és lelkesen el is vállaltam a technikai dolgok megvalósítását (a többiek nagy örömére;) ), amikor is kiélhettem kreativitásomat, és izgalmas dolgokat alkothattam. Ebből kifolyólag én leginkább a brossúra és a prezi elkészítését, valamint az osztályterem berendezését élveztem. (A webináriumot direkt nem említettem, azt már kiveséztük, hogy miért nem tartottuk annyira jó ötletnek.)
A blogbejegyzések nekem is sokszor fejtörést okoztak, hiszen - ahogy Luca is említette - nem azonos intenzitással zajlottak az események a projekt során. Itt én is jobban örültem volna valami olyasminek, hogyha nincs számszerű előírás, hanem tényleg a projekttel kapcsolatos dolgokról kell bejegyzést készíteni, mindig akkor, amikor éppen történik valami.
Az együttműködésről én is csak pozitív dolgokat tudok mondani :) Amit a legfontosabbnak tartok megemlíteni, hogy mindannyian hasonlóan álltunk a projekthez, ugyanannyira vettük komolyan, még akkor is, ha időközben hol egyikünknek, hol másikunknak csökkent a lelkesedése, ideje, energiája. Ezt azért is emelem ki, mert egy másik kurzus kapcsán is dolgozom csoportban egy projekten, ahol viszont nem azonosak az elvárásaink, és a projekthez való hozzáállásunk, és ez konfliktusokhoz vezet. Szóval örülök, hogy nálunk ezzel nem volt gond, hogy minden feladattal időben készen lettünk, és tényleg gond nélkül el tudtuk osztani a feladatokat egymás között, a maga részét mindenki becsületesen megcsinálta, és így állhatott végül össze a projektünk végterméke (aminek inkább a perzit tartom, mint a webináriumot...).
Csatlakozva a többiekhez, én is csak annyit tudok mondani, hogy öröm volt veletek dolgozni, lányok!!! :)

Ezt a képet muszáj volt ideraknom a végére ;)

2012. december 8., szombat

Csoportmunka, és a mi négyünk kooperációja

Nagy örömmel láttam, hogy Eszter már megosztotta, hogy ő hogyan élte meg négyünk együttműködését. Szeretnék hozzá csatlakozni abból a szempontból, hogy én is nagyon élveztem a közös munkát, és valószínűleg egy hasonlóan jó csapat nélkül sokkal többet küzdöttem volna ezzel a tárggyal (nem kizárt, hogy fel is adom...). Mielőtt belefognék a szubjektív értékelésbe, megpróbálok tárgyilagosan információkat közölni a csoportunkról. Próbáltam az interneten keresni valami hasznosat csoportmunka témában, azt gondoltam, hogy az itt talált M. Nádasi Mária csoportmunka-definícióból fogok kiindulni. Eszerint a csoportmunka "Az a munkaforma (okt.-szervezési mód), amelyben az oktatás során 3-6 tanuló közösen old meg kapott vagy vállalt feladato(ka)t. A csoportmunka a reformpedagógia gondolatkörében került előtérbe; ma már ált.-an ismert, bár az oktatás gyakorlatában nem ált.-an alkalmazott. A csoportmunka alkalmazásának alapvető szubjektív feltételei: a tanulók legyenek képesek az önálló feladatmegoldásra; ismerjék és fogadják el a kooperáció normáit; a feldolgozandó tartalom igényelje a gondolatcserét, a tevékenység megosztását; a ped. rendelkezzék azokkal az ismeretekkel, szervezési készségekkel, amelyek a csoportmunka megtervezéséhez, megszervezéséhez, irányításához, értékeléséhez szükségesek. - A konkrét ped.-i céltól függően a csoportképzés alapja lehet: a kölcsönös rokonszenv, az érdeklődés, a tanulmányi színvonal (homogén csoport, heterogén csoport), nev.-i szempont. - A csoportmunka során a ped. indirekt irányításának (közvetett irányítás) hatása s a csoporttagok közötti közvetett hatásrendszer különösen figyelemreméltó." Forrás: http://www.kislexikon.hu/csoportmunka.html A csoportmunka általános kritériumai alapvetően megvalósultak a tevékenységünkben (igaz, mivel ezek szervezési keretek, ezért ez nem a mi érdemünk, hanem a kurzus oktatójáé, Anitáé). A csoportunk egyébként kölcsönös rokonszenv alapján szerveződött, valószínűleg ez sokat segített az együttműködésben. Fontos tapasztalat: ha csak nincs egyéb pedagógiai célunk, engedjük mi is a diákjainkat rokonszenv alapján szerveződő csoportokban dolgozni, mert így sokkal könnyebb együttműködni, és sokkal termékenyebb lehet a közös munka. Ahogy Eszter már említette, egyikünknek sem volt könnyű ez a félév, és a lelkesedés is (igaz eltérő mértékben), de mérsékelt volt szeptemberben a kurzus témájával kapcsolatosan. A saját teljesítményem mindenképp (de talán nem voltam ezzel teljesen egyedül a csapatunkban) erősen ingadozó volt. Voltak periódusok, amikor kevésbé, vagy szinte alig tudtam részt venni a közös munkában, voltak viszont olyan szakaszok, amikor többet tudtam hozzátenni a közös dolgokhoz, vagy én hajtottam a dolgokat, én próbáltam lelkesíteni a többieket. Az volt a zseniális a félév során, hogy a "hullámvölgyeink" nem értek össze. Mindig voltak olyan tagjai a csoportnak, akik éppen lelkesek voltak, és hordozták a közös munkát. Így végső soron a csapat tagjai kb. egyenlő mennyiségű munkát végeztek, és ennek köszönhető, hogy bár nagyon sok volt a feladat, mégis mindennel időre elkészültünk. Külön hálás vagyok Panninak, aki a feladatok "technikai részét" menedzselte (brossúraszerkesztés, blog létrehozás, prezi, webinarium), nekem óriási könnyebbség volt, hogy ő lelkesen csinálta ezeket. Annak pedig külön örülök, hogy megosztotta velünk az ezzel kapcsolatos tapasztalatait, így nem kizárt, hogy egy következő projektben már én is képes leszek brossúrát létrehozni. :) Egyébként a blogírás is jó ötletnek bizonyult olyan szempontból, hogy most jól követhető, hogy ki mit csinált. Azt szokták leginkább kritikaként megfogalmazni a csoportfeladatokkal szemben, hogy nehéz megállapítani, hogy mennyire volt egyenletes a teljesítmény, és könnyen keletkezhetnek "potyázó diákok". Éppen ezért jó ötletnek tartom (akár nekünk a tanításban is) a blogírást. Bár az előre meghatározott bejegyzésmennyiséget átgondolnám. Ugyanis (ez már szintén megjelent Eszternél), időnként eléggé nehezünkre esett kitalálni, hogy miről írjunk a blogban. Azt hiszem, mind a négyünknek volt ilyen szakasza, nem volt a projektnek minden része egyformán intenzív. Érdemes lenne kipróbálni csak olyan utasítást adni, hogy aki végzett valamilyen, a projekttel kapcsolatos munkát, az írjon róla bejegyzést. Ebben az esetben az is árulkodó lehet, ha valaki mondjuk csak ötször ír a félév során... Végezetül szeretném én is megköszönni Eszternek, Rékának és Panninak a közös munkát, és hogy mindig volt valaki, aki továbblendítette a projektet! :)

Megkésett interjú...

Ami késik, nem múlik, néhány gondolat a mi kis interjúnkról. :) Maga az interjú még október végén készült, és mivel én készítettem, az én dolgom lett volna, hogy beszámoljak róla, illetve arról, hogy miért nem használtuk fel végül is a prezentációhoz. Sajnos akkor nem ültem le azonnal megírni az ezzel kapcsolatos bejegyzést, és mivel igen-igen nehéz félévet tudok a hátam mögött, mostanáig húzódott a beszámoló. A témákat, ami érdekel minket, illetve ezek alapján az interjúkérdéseket többé-kevésbé közösen találtuk ki. Eredetileg félig strukturált interjút terveztünk, ebből végső soron inkább spontán interjú lett, ugyanis a kérdéseink egy része nem bizonyult adekvátnak. Mi ugyanis elsősorban az IKT-nak az akadálymentesítésben betöltött szerepéről akartunk információkat, illetve tapasztalatokat szerezni. Az interjú alanyául kiválasztott gyógypedagógus pedig utazótanárként dolgozik és kiscsoportos fejlesztéseket tart (tehát nem osztálytermi keretek között). Jó ötletei persze voltak, de mivel úgy tűnt, az ő tapasztalatai más szempontból lehetnek hasznosak, hagytam, hogy az interjú kilépjen a tervezett mederből, és spontán beszélgetéssé alakuljon. A kutatás szempontjából ez utólag visszatekintve hibás döntés volt. Ezzel együtt, azért voltak a projekt szempontjából hasznos részei. Ezek a webináriumban inkább csak implicit módon jelentek meg, úgyhogy most közzé teszem itt röviden explicit formában is az interjú tanulságait, összevetve a saját (a félév első felében szerzett) tapasztalataimmal, amik indirekt módon szintén alapjául szolgáltak a prezentációnak. Interjú, IKT eszközöket használó gyógypedagógussal az eszközök előnyei: o motiváció, sikerélmény: hagyományos tantermi szituációban kevés jut a sajátos nevelési igényű gyerekeknek o differenciálás: lehetőség önálló feladatvégzésre, önellenőrzésre, segítség az önálló tanulásban o komplex fejlesztés: a legtöbb program egyszerre több képességet is fejleszt (pl. a számolási készség mellett vizuomotoros koordináció, finommotorika, vizuális és auditív percepció, figyelem, emlékezet) o esélyegyenlőség Saját tapasztalat: o a gyerekek örömmel jönnek a fejlesztésre - motiváció o a fejlesztőprogramok kevésbé népszerűek, a „Sulivilágot” viszont pl. nagyon szeretik o differenciálás - a súlyosabban sérült gyerekeknek számítógépen is nehéz az önálló munka, igénylik a felnőtt folyamatos támogatását o legfontosabb: az eszközök szolgáljanak minket, a fejlesztés menetét mi határozzuk meg, és ne egy újonnan felfedezett program o lehetőségek az osztályteremben (abban a konkrét iskolában, ahol a gyakorlatomat végeztem): kevés projektor van, ezeket viszont egyre lelkesebben használják a pedagógusok - általában csak kép (a tankönyv) kivetítésére, interaktív táblák nincsenek

A féléves projekt retrospektív nézőpontból :)

A félév végéhez közeledve időszerűnek érzem, hogy röviden összevessem saját szemszögemből az év elején elkészített projekttervünket a megvalósult tevékenységgel. Örömmel közölhetem, hogy a szeptemberben megfogalmazott céljainkat: "Egy képzelt általános iskolás osztály infokommunikációs eszközökkel való megsegítésének menete. Az oda járó integráltan tanuló gyermekek (látássérült, tanulásban akadályozott) eszközigényének feltárása. Ezek beszerzésének finanszírozása (Mit biztosít a törvény? Milyen pályázati lehetőségek vannak?) Van-e lehetőség a pedagógusok továbbképzésére a témában? Ha igen, akkor milyen formában?" maradéktalanul teljesítettük. Az információgyűjtéshez általunk kijelölt forrásokat is szinte mind igénybe vettük. Olvastunk szakmai blogokat, honlapokat, törvényeket, némi szakirodalmat, illetve végső soron az interjú is elkészült. Sajnos ez utóbbi holt vágánynak bizonyult a projekt szempontjából, azért még mielőtt végleg lezárnánk a félévet, készítek majd egy bejegyzést az interjúról is (illetve arról,hogy miért nem tudtuk végsősoron felhasználni). Az év elején vállalt (vagyis a kurzus teljesítéséhez szükséges) "termékeket" mind időben elkészítettük, ezen kívül tudtuk tartani a saját magunk számára kitűzött időpontokat, köztes határidőket is. Azt hiszem a három feladat közül a brossúrakészítést élveztük a legjobban, bár a technikai része Pannira hárult, lehet, hogy neki nem ez a véleménye, én viszont egyértelműen a brossúrát tartom a projekt "csúcsának". A prezi is nagyon jó lett, csak a technikai csavarok kicsit elrontották a végét (minőségromlás a webinariumbnan). A folyamatos ön- és társkontrollt, amihez kérdéseket írtunk a projekttervben, leginkább szóban végeztük. Sokszor találkoztunk az óra előtt egy vagy fél órával, leginkább ilyenkor beszéltük meg a projekttel kapcsolatos egyéb teendőket, illetve a projekt lezárt szakaszainak értékelését. A csoporton belüli kommunikáció ezen kívül leginkább e-mailben zajlott. A közös termékek létrehozásához például soha nem gyűltünk össze fizikailag, a kapcsolattartás kizárólag online zajlott. Ez egyébként a webinarium készítésénél volt a legnagyobb élmény. Visszatérve a projektszakaszok értékeléséhez, lehet, hogy érdemes lett volna valamiféle előre elkészített táblázatban értékelni saját teljesítményünket, mérhető formában. Legalábbis legközelebb érdemes lesz elgondolkodni rajta, hogy ne találjunk-e ki erre valamit. A projekt elején megírt értékelési szempontok alapján én most úgy érzem, hogy - sikerült a gyakorlatban jól alkalmazható tudásanyagot felhalmoznunk (szerintem ez a projektünk legnagyobb előnye) - a prezi információtartalmát optimálisnak érzem, jól ki tudtuk használni a 20 percet - szakmai megalapozottság terén még lehet fejlődni (legalábbis nekem), bár rengeteg mindent olvastam ebben a félévben, sok érdekességre bukkantam az interneten, és érezhetően fejlődött az IKT-val kapcsolatos tudásom, bőven van még miben elmélyülni - céljaink, mint feljebb is írtam megvalósultak - az együttműködés szuper volt, de erről még majd írok egyszer részletesebben (ezt azért tartom fontosnak, mert leszűrtem egy-két dolgot, ami jó tanács lehet bárkinek csapatmunkában)